2017. június 22.
Indulás 7:30-kor Debrecenből. A határt átlépve csatlakozott hozzánk Fazekas Izolda, Iza néni.
Nagykárolyban megcsodálhattuk a Károlyi kastélyt. Végig vezettek minket a lovagtermen, a dolgozószobán, a fürdő- és hálószobán, a leányszobán és a tánctermen. Rácsodálkozhattunk a Safari Expo keretein belül kiállított afrikai állatokra.
A kastély parkjában sétálhattunk, ahol láthattuk Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrát is.
Szatmárnémetiben a az 1768-ban épült katolikus székesegyházat látogattuk meg először, ahol a fagyosszentek: Szervác, Pongrác és Bonifác ereklyéit őrzik. Beléphettünk a püspöki kápolnába is, ahol láthattuk azt az oltárt, ami előtt Petőfi és Szendrey Júlia megesküdött. Ezt követően látogatást tettünk a Vécsey-házban, ahol Károlyi és Pálffy a szatmári békét aláírták. Iza néni sok érdekes részletet mesélt a szabadságharcról és a benne részt vevő híressé vált emberekről, történésekről.
Misztótfaluban megtekintettük a híres magyar nyomdász, Misztótfalusi Kis Miklós múzeumát is, ahol koszorút helyeztünk el.
Útközben, a buszon ülve megismerkedhettünk a Teleki család történetével, így Koltóra érve már kíváncsian vártuk, hogy láthassuk a Teleki kastélyt, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mézesheteit töltötte.
A Teleki kastélyban megtekintettük a Petőfi múzeumot, megismerkedhettünk a magyar iskola életével is. Ezt követően elfoglaltuk szálláshelyeinket.

2017. június 23.
A reggelt egy focimeccsel kezdtük, ahol a helyiek (akik megyei bajnokok) 4:0-ra győztek. Átadtuk az ajándékba vitt focilabdát, majd tovább indultunk Nagybányára.
Itt megismerhettük a gyönyörű belvárost, viszontláthattuk a debreceni Nagytemplomot, megcsodáltuk az Erzsébet-házat (Szilágyi Erzsébet egykori lakóhelyét), a Szent István tornyot, a királyi pénzverdét.
Megismerkedtünk a Teleki Magyar Ház munkájával, akik szívósan és kitartóan őrzik a magyar hagyományokat, segítenek ahol csak tudnak. Nem mellesleg a világ legfinomabb kapros töltött káposztáját és kürtőskalácsát készítették el nekünk ebédre.
Útban a Bódi-tóhoz megmutatta arcát a Morgó hegy, hatalmas zivatar szakadt ránk, így a tervezett túra előtt meglátogattuk az ásványtani múzeumot.
A vihar elült, az ég kitisztult, a libegő beindult, így mi is elindultunk meghódítani a Fekete-hegyet.
A libegőzés és a hegymászás felejthetetlen élmény marad mindnyájunk számára.

2017. június 23.
Kapnikbányán felkerestük az utolsó tatárbetöréskor (1717-ben!) állított oszlopot.
Nyárfáson megtekintettük a jellegzetes ortodox fatemplomot, majd tovább haladva Magyarláposra érkeztünk. Kalandos gondolatok között jutottunk fel a hegyen megbújó romantikus környezetbe épített fogadóba, ahol a természet szépségeiben gyönyörködve fogyasztottuk el a fodrospalacsinta-ebédünket. Vendéglátónk kérdésünkre, hogy „Van-e itt medve?” úgy felelt, hogy télen alszik, ezért a hegyről lefelé tartva fürgén kapkodtuk lábainkat, miközben az ízletes erdei szamócából csemegéztünk.
Rohiban megtekintettük a páratlan szépségű Szent Anna ortodox kolostoregyüttest. Csodálatos harangjátékát is meghallgattuk.
Koltó felé indulva izgatottan vártuk a táncházat. Vendéglátóinkat alaposan megvárakoztattuk, de a türelem végül táncot termett. Mindenki nagyon jól érezte magát, instruktoraink profi módon adták át a tánclépések csínját-bínját. Senkinek nem kellett este altatódalt énekelni.

2017. június 24.
Utolsó napunkon meglátogattunk egy skanzent, ahol igazi régi magyar házat is láthattunk tisztaszobával. A skanzen után Máramarosszigeten tettünk sétát, meglátogattuk a Kommunizmus Áldozatainak múzeumát.
A Flamingó Panzióban fogyasztottuk el rendkívül ízletes ebédünket.
A felfrissülés után tanulmányi kirándulásunk utolsó állomásához látogattunk el. Szaploncán megnéztük a híres Vidám-temetőt. Az adja egyediségét a temetőnek, hogy minden fejfa szaploncai-kékre van festve, és minden fejfán van egy vidám vers és rajz, ami tájékoztat az elhalálozás körülményeiről.
A kirándulásról rengeteg élménnyel, kellemesen elfáradva érkeztünk haza, Debrecenbe.